bemutatja
Balaton-felvidék
BIRTALAN VIRÁG • CSÁSZÁR LÁSZLÓ • CSONKA-SZABÓ MARGIT • HÁDER RICHÁRD • KOSZI LEVENTE • MÁTÉ KRISZTIÁN • MIKLÓS GABRIEL • PAPP ANITA • ROSTA ANDRÁS • RUPPERT TAMÁS • VAINEL GERGELY GYULA • VERES-BARTA TÍMEA
bemutatja
A Bakony megismerésének egyik alappillére a Cseszneki vár, mely hűen őrzi a régmúlt emlékeit megállítva mindenkit egy kis nosztalgiázásra.
Kő-árokban voltunk mászni. Akkor még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó közös mászásunk az illetővel. Mászás után még körülnéztünk a vár környékén. Megcsodáltuk a naplementét, jót beszélgettünk és később egy gondolat éket ütött közénk.
Nyáron ugye mindenki az UV sugárzásról beszél, holott a fotózásban igen csekély szerepet játszik, azt a keveset is, -már aki-, UV szűrő használatával semlegesíti. Sokkal érdekesebb sugárzás az infra! Infra szűrővel az erre érzékenyített filmre az ég kékje elfeketedik, az zöldek kifehérednek, az árnyékos részek elsötétednek. Különleges, esti Holdsütötte érzetet kölcsönöz a képnek, olykor téli tájra emlékeztető a hatása.
Egy fényképnek tudnia kell önállóan mesélni, ha ez nem sikerül, a fénykép sem sikerült.
Az egész táj fagyban volt. A reggeli fű úgy ropogott a lábunk alatt, mintha hó volna. Hey-hó! És ekkor a felkelő nap megjelent a fák koronája felett. Ahogy a tűz találkozik a jéggel, úgy melegedtünk fel mi is. A réten több mindent fotóztam, de EZ!
Tibor barátomhoz mentünk az erdejét meglátogatni. Leóval terepszemlét tartottunk, hogy erdőben csináljunk egy újabb színdarabot. Szeretnénk megmutatni, hogy mennyi féleképpen lehet kapcsolódni a fűhöz-fához. Ha megszeretjük, meg is óvjuk.
Ha a fa tövébe fekszel és felnézel elgondolkodtat, hogy vajon az alapja (gyökere) is ilyen szerteágazó szépség.
Rengeteg látnivalót és élményt kínál a Cuha szurdok, mégis a fák ragadtak meg. Felfelé tekintve nincs olyan akit ne ragadna magával a fákban rejlő erő és méltóság.
Gondolatokba veszve, a dolgos hétköznapokban elcsúszva a természetben mindig van valami megnyugtató, amely véleményem szerint mindenkinek segít kibogozni az aktuális problémákat.
Mikor egy fagyos reggelen elindulnak, hogy a természet adta szépségeket megcsodálják, és megörökítsék azok számára akik nem tudnak eljutni eme csodás helyekre.
Megpihenve nézhetünk előre, vagy vissza a kanyargós életünkre.
Cuha völgyi kirándulásra vittem magammal skót terrier kutyusomat is, Horációt. Épp benn fotóztunk Virággal a barlangban, amikor észrevettük, hogy Horáció leült és nézett kifele a barlangból. El is készült ez a remekmű. :)
Látom? Nem látom, de hiszem, hogy ott van.
Bebizonyítani? Kinek?! A hitetlennek?
A naplementék talán eső után a legszebbek. Egy kiadós zivatar után siettem a veszprémi fotósok titkos fotó pontjára. Szerencsémre a lebukó nap sugarai a felhőkön keresztül narancsos fényekkel búcsúztatták a Királynék városát. A képen a veszprémi Viadukt és a László templom látható, háttérben a Bakony vonulataival.
Egy gyönyörű hóeséses nap után sétáltunk a veszprémi Gulya-dombon, ahonnan páratlan panoráma tárult elénk. A havas háztetők és a sötét templomtornyok kontrasztja elvarázsolt, a hideg, a friss levegő, a szél halk suhogása pedig a múltról kezdett mesélni...
A téli Balaton magával ragadó. Hajnalban teljes a nyugalom, alszik a természet, a pirkadat közeledtével az ébredező vadkacsák hápogása az egyetlen, ami hallatszik és persze a jég hangja, ropogása, rianása. Ezeket próbáltam egyetlen képbe komponálni.
Mint egy cseppkőbarlang “mozdulatlansága” ugyanúgy megdermed a szüntelenül rohanó hegyipatak. Viszont a fagyos felszín alól elő-elő bukkan maga az élettel teli, hegyeket megmozgató forrásvíz.
Ha türelmesen figyelünk észrevehetjük, hogy mindig, minden mozgásban van.
Hajnali képeket elkészítve már a pékség felé tartottam, amikor megláttam hogy a még felkelő nap 2 ház között pont ezt a hajót világítja meg. Kerékpárról lepattanva, már vettem is elő a gépet, hogy ezt még megörökítsem.
Apró, eldugott kikötő a Balatonon. Kíváncsi szemektől eldugottan, csak a túl kíváncsi fotósok elől nem igazán.
Egy fényképnek tudnia kell önállóan mesélni, ha ez nem sikerül, a fénykép sem sikerült.
Aznap még a rekkenő hőség sem állíthatta meg a kirándulni vágyókat, a Tihanyi mólónál folyamatosan érkezett vagy indult megannyi kis hajó, a zöldes-kék vizeket szelve.
A kék órára várva (napnyugta utáni időszak, amikor még nem teljesen sötét az égbolt) megpillantottam ezt a hattyú családot. Apuka is jelen volt, ő épp fújtatott a túlbuzgó járókelőkre, így ezen a képen nem szerepel. Láttam a háttérben a vitorlást és akkor kattintottam, amikor úgy éreztem, a kép közepén van.
Nehéz elképzelni ideálisabb napot a vitorlázásra, mint ami a képen látható, ha elkezdjük számolni a hajók számát és netán a kép még szélesebb kilátással is rendelkezne, akkor biztosan belátnánk azt, hogy a helyiek bizony imádnak vitorlázni.
Egy balatoni bringatúra pihenője a balatonvilágosi magas parton. Egyedinek tartom ezt a képet, mert bár nyár van, meleg az idő, jó szelek fújnak, de egyetlen vitorlás sincs a képen. Ez bizony szürreális, és számomra ez adja kép különlegességét.
Szeles, borús késő őszi napon az utolsó vitorlások még szelték a habokat és a két víztömeg előadásba kezdett.
Egy fényképnek tudnia kell önállóan mesélni, ha ez nem sikerül, a fénykép sem sikerült.
Számomra a Balaton nem csak nyáron, hanem télen is egyet jelent a kikapcsolódással. A hideg évszakban is képes vagyok órákat ücsörögni a parton. Maximálisan kikapcsol, hogy hallgathatom a sirályokat és a víz hullámait.
Szép, nyugodt kora nyári nap volt, lágy szellővel. Igazán alkalmas egy randira a vízen, távol a város zajától, a turista központoktól egy olyan patinás járművel mint a Sirocco, mely a Balaton legszebb vitorlásainak egyike. Ez mindenkit elvarázsol.
Egy meleg, augusztusi nap kora reggelén még párás és hűvös volt az idő. Ezekben az órákban alig pár hajó mozgott csak a vízen. A türkizzöld, képeslapra illő, színes vitorlákat ringató, csodás Balatonnak ez egy másik arca. Kicsit szürkébb, borongósabb, de éppoly gyönyörű!
A Balaton vizén mindig akad egy hajó és annak hajósai, akiknek megvan a saját történetük. Gondolkoztál már rajta, hogy ők honnan jönnek és merre tartanak?
Lassan terítette be a tájat az este. Amint lebukott a Nap a horizonton, szinte percek alatt eltűnt minden vitorlás. Csupán egyetlen apró kis hajó sietett vissza az öbölbe. Eszembe jutottak a gyermekkorom nyári estéi, amikor utolsóként siettem haza a grundról édesanyám ölelő karjaiba.
Siófok utolsó nyári naplementéinek egyike, ahol a narancs összes árnyalatát nyugalomban szívhatja magába a szemlélő.
Tudod mi a legjobb a Balaton déli partjában? Hogy a gyönyörű északi parti kilátás mindig a Tiéd! És a naplementék minden nap mások. Megnézheted akár erről a padról is.
Számomra a nyári napforduló mindig is valami különleges varázzsal bírt. Idén a Balatonon, Siófokon töltöttem ezt a jeles napot (ami egyben a házassági évfordulóm). 2021.06.22.-et írunk, reggel 4 óra körül keltem, hogy lencsevégre kapjam a napfelkeltét. Ez a terv nem teljesen úgy alakult, mint ahogy szerettem volna, mivel egy vastagabb felhőréteg takarta a horizontot, így a pontos napfelkelte elmaradt. Megpillantottam az ébredező és tollászkodó hattyúkat, és türelmesen vártam, amíg elérkezett ez a pillanat.
Balatonmáriafűrdői nyaralás során van ideje az embernek kelni nagyon korán és kimenni hajnalban napfelkeltét fotózni. :) Na ez pont egy ilyen hajnal volt.
Elképesztő érzés, mikor egy nem várt pillanatban a fény gyönyörű rajzolatot ad egy hétköznapi dolognak. A fény mindent megváltoztat, látásmódot ad!
Az attrakció, amiért átsétáltunk az egyik strandról a másikra: kék órában a kék színben pompázó óriáskerék.
A képen a Tihanyi-félszigeten található Belső-tó egy részlete látható, az Őrtorony-kilátóból fotózva. Egy napos, februári délelőttön készült a kép, a hideg, tiszta idő lehetővé tette, hogy a tó élénk színeit megörökíthessük. A tavat körülölelő nádas rövidre volt vágva, sárgás-barnás színe gyönyörűen kiemeli a tó vizének azúrkék színét.
A Fonyód-Bélatelepi strandon kicsit megállt az idő, és a kabinsor előtt sétálva úgy érzed, hogy visszacsöppentél a múlt századba. És időutazni jó!
Sajkod felől az Őrtorony-kilátóba vezető útvonalon “találkoztam” ezzel a látvánnyal. Február lévén, nem volt lomb a domboldalra telepített fákon. Ennek köszönhetően a kopasz faágak érdekes, ritmikus mintázatot rajzoltak ki, amelyet kiegészített a talaj szerkezetének mintája.
Csetényen, ebben az apró bakonyi faluban a hullámzó domboldalak és a növénytermesztés olyan találkozását és annak folyamatos változását figyelhetjük meg, ami minden évben (évszakban) újra és újra magához hív és rabul ejt.
A csetényi hullámzó domboldalon minden évszakban újabb takarót láthatunk a lábunk előtt. Minél többször van szerencsém eljutni ide, annál többször szeretném újra viszontlátni más fényekkel, más színekkel, más hangulattal. Mert mind megismételhetetlen.